Halász András
Csendes lélekbarangolás

Diagnózisok. Önvizsgálat eredményei vagy szakértői/orvosi kórképek, embert s embereket érintenek, jellemeznek és vele együtt - embertelen mélységekbe hatolnak. Nem kell feltétlenül negatív vonzattal járniuk, mégis meghatároznak, kizökkentenek, más útra terelnek, kérlelhetetlenül igyekezvén megóvni az összeomlástól, új perspektívákat nyitva. Gyakran ezek az utak nem csak lelki terjedelemben nyílnak meg, hanem földrajzi távlatokban is, hirtelen, a rálátás belső kényszerével, a megújulás és egyes esetekben a várt megváltás reményével. S bár a tényleges változás elsősorban nem a környezettel, tárgyaival, személyeivel áll kapcsolatban, mégis ezek össz-kölcsönhatása bír egy sorsfordító erővel, ami a későbbiekben, mint pecsételő párnába a tinta, lassan beleissza magát lényünkbe. Erősebb, új embert teremtve? Tán egy lehelletnyit mélyebbre ereszkedve saját lelkünkbe, még egy fordulattal közelebb kerülve saját magunkhoz, megértve, s legfőképp lelkileg "megemésztve", feldolgozva környezetünk történéseit, igen, erről is szó lehet. Ám ez a belső öntisztulási folyamat, mint olyan, sohasem lesz külsőségekben mérhető, látható. Az ember valamiképp lecsendesül, harmóniára törekedve ért és érzékel. 

Halász András (1946-) legújabb képei a mi olvasatunkban ennek a folyamatnak egy-egy állapotát jelenítik meg, nem az utak sorszerű személyességére felhívva a figyelmet, hanem közelebb állva a folyamat általános végkifejlettjéhez. A Horizont galériabeli ̶b̶a̶r̶l̶a̶n̶g̶r̶a̶j̶z̶o̶k̶ (barlangrészeket ábrázoló festmények) ugyanis már magukban hordozzák a puritán tisztaságot, a friss lendületnek és mély tartalomnak megfeleltethető kompozíciós elemeket. Az intenzív színek - élénk sárga, narancs, vörös - nagyon fontos szereppel bírnak, szinte friss levegőhöz juttatják a nézőt. Ennek és a képek általános barnás színskálájának kontrasztja erőteljes módon idézik fel bennünk a hideg-meleg érzetet, de a hanghatások szintjén a barlangokban uralkodó éteri csönd és az abba belehasító leeső cseppek élességét is (a zenei megfeleltetés nem áll távol a képek elkészítésének kiindulópontjától, lsd. lentebb). A színek aztán egy ponton elfátyolosodnak, belekeverednek a barna tónusokba, melyet erős fekete árnyékok tagolnak. A kép mélysége minden alkotásnál elemébe vágó. 

Az olajjal és akrillal való festésbe azonban néhol szénnel való repedéskarcolatok hasítanak. A bizonytalanságnak, a félelemnek az ilyetén való leképződése a finom kontúrok és színátmenetes rétegződések mellett szintén pro és kontra hatást kelt, ám valódi jelentését akkor értjük meg, ha megismerjük a festmények megalkotója, Halász András alkotói ambícióit. Ahogy a megnyitón is elhangzott, a téma feldolgozása egyszerre szól Richard Wagner Tannhäuser operájában szereplő dal nyomán a helyről, ami a felszabadult ösztönök megélésének helye, ami a belső, a mély női princípium alapformáját, a lelki és a testi mélységet jelképezi. A képek női nevekkel való elnevezése ezért Halász részéről az életében feltűnő női alakok méltatását veszi célkeresztjébe, nem feledve a gyötrelmeket és békés időszakokat, amit két, egymáshoz közel álló ember érezhet egymás irányába.

Halász András tehát a barlang-témát többféle módon járja körül, újra meg újra emlékeztetve bennünket az elemi, természetközeli élményre, amit még nem befolyásoltak a külső hatások, s így a benne való elmélyülés - nézzük akármilyen jelentésréteggel - sosem szűnik meg. Azok a lélekutak, amik általa fel lettek tárva, hitelesen adják vissza azt a végtelen rétegződést, ami mindannyiunk lelkének sajátja.

Utolsó gondolatként kiemelném, hogy a Galéria részéről nem volt feltétlen jó döntés, hogy a képek felcimkézését hátrahagyják, s felsorolásuk csupán egy A4-es papiron szerepel. Az ismerkedés így nem volt teljes, mindenesetre bátran ajánlom Halász András képeit, azon művészetbarátoknak is, akik a kortárs művészet felé kevésbé nyitnak. 


Írta: Kolle Gabriella
A kiállítás megtekinthető: 1066 Budapest, Zichy Jenő utca 32. Horizont Galéria, 
2017. 12. 13. - 2018. 01. 17.
A kiállítás címe a Barlang nevet viseli.